SZENTHÁROMSÁG

5. A személyek különbözőségét és egymáshoz való viszonyát aháromsági eredés magyarázza. A Fiúszületik az Atyától, a Szentlélek pedig az Atyától és a Fiútól (v. az Atyától a Fiú által) származik. Hogy ilyen eredés van, azt az Atya és a Fiú neve mutatja. Az atyaság a nemzés megjelölése, a fiúság a születésé. A Szentlélek származására közelebbi adat nincs. A gör. genneszisz, 'nemzés' és az ekporeuszisz, 'származás' különbségét már a →kappadókiai atyák kifejtették és Szt Ágoston is ezt vette át. Az Atya az eredet nélküli ősprincípium az isteni életben, a Fiú tőle születik, de ezt a nemzést és születést az örök végtelen szellem változatlanságában kell elgondolnunk. Amennyiben a Fiú egyúttal a Szó, a →Logosz, az Atyától való születését a szó megfogalmazásának képében kell gondolni. Az Atya öröktől ismeri magát, semmi sincs lényegében, amit föl ne fogna, azért egyetlen örök Szóban ki tudja magát mondani, úgy, hogy a Szó őbenne marad és egészen őt tükrözi. Mégis ő a kimondó, a Fiú pedig a kimondott Szó. De mivel ez a kimondott Szó az Atya tökéletes képe és benne van az egész isteni lényeg, azért származását lehet születésnek mondani. Mivel a megismerés az értelem munkája, azért mondhatjuk, hogy a Fiú születése értelmi tevékenység útján jön létre. - A Szentlélek származására a Szentírás kevesebb adatot tartalmaz. Amikor azonban őt Léleknek és Szentnek nevezi és üdvrendi elküldésében ajándéknak mondja, ezzel utal arra, hogy az ő származását a másik szellemi képesség, az akarat működésében kell keresni. Az akarat nem képet hoz létre a megismert tárgyról, hanem birtokolni, szeretni akarja, mert értéknek, jónak tartja. Az Atya önmaga megismerésében kimondja magát, s ebben tükröződik az ő képe, azért végtelen szeretettel irányul rá, s a Fiú ugyanazzal a szeretettel tekint vissza az Atyára. Ez a kölcsönös szeretet egyetlen aktus, hiszen az Atya és a Fiú ugyanazt a lényeget birtokolja. A szeretet olyan eleven, hogy él mint személy, mint Szentlélek. Mivel a Szentírás a Szentlelket az Atya lelkének (Róm 8,9) és a Fiú lelkének mondja (Róm 8,10), azért mindkettővel megvan a származási kapcsolata. Azért mondhatjuk, hogy a Szentlélek az Atyától és a Fiútól származik, de nem mint két elvtől, hanem mint egytől. Minden származás őselve az Atya, tőle származik elsődlegesen a Szentlélek is (Jn 15,26). Az Atya a nemzésben az egész lényegét átadja a Fiúnak, azért minden, ami az Atyáé, az a Fiúé is (Jn 16,15). Amikor az Atya a nemzésben saját lényegét közli a Fiúval, a lényegét úgy adja át, ahogy benne van a Szentlélek lehelése is. Az átadással sem a lényeg, sem a származtató képesség nem kétszereződik meg, ezért kell mondani, hogy a Szentlélek úgy származik az Atyától és a Fiútól, mint egyetlen életelvtől. Tehát semmi összetettség sincs benne, s ő is ugyanazt az egyetlen isteni lényeget birtokolja, mint az Atya és a Fiú, de a lehelés miatt megvan a származási szembeállás az Atyával és a Fiúval, azért különbözik tőlük. Innen magyarázható az is, hogy nincs több származás és nem is lehet. Isten a maga örök szellemi életgazdagságában ~, s ez az ő léttörvénye. Ahogy szükségszerűen létezik, úgy szükségszerűen ~ is, és ez őbenne az élet végtelen gazdagsága. A Szentlélek származásának módjában különbözik a Fiútól, azért tulajdoníthatunk neki már üdvrendi megnyilatkozást is. - 6. - A személyek valóságának megértéséhez még figyelmet kell szentelni a köztük levő relációnak, viszonynak. A teremtett dolgokban a viszony utólag keletkezik: egy ember apává válik, ha fia lesz, s ez az apaság járulék, nem azonos a lényeggel. Isten azonban nem volt előbb és nem utólag nemzette a Fiút, hanem öröktől fogva, ahogy szükségszerűen ismeri és kimondja magát. A ~ban az igazi titok az, hogy az Atyában a Fiúra vonatkozó reláció nem járulék, hanem befelé azonos a lényeggel. Itt tehát „létező relációval” találkozunk, s ebben áll a személyek valósága. Az atyaság mint reláció szembenéz a fiúsággal, tehát különbözik tőle, ugyanakkor egyik sem különbözik magától az isteni lényegtől, tehát a személyek különbözősége nem osztja meg az istenség egységét. Tehát az abszolút létnek és a relatív létnek csodálatos egységével és gazdagságával találkozunk, ami a teremtett világban nem fordul elő. Ez az abszolút szellem belső törv-e és létmódja, aki ismeri és szereti magát, s a 3 én szembenállása adja a benső öntudatot és boldogságot. Ezért Isten elég önmagának, s a teremtésben nem saját létének kiegészítése vezette, hanem inkább az, hogy megossza létét és boldogságát teremtményeivel, s így önmaga előtt is megdicsőüljön, mint irgalom és szeretet. - 7. Mo-on a hazai ~-kultusz virágzásáért sokat tettek a Spo-ból áttelepült →trinitáriusok(1693--1783: Pozsony, Illava, Óbuda, Eger, Sárospatak, Gyulafehérvár). Tp-aik mellett külön →Szentháromság Társulatot alapítottak, amelynek tagjai skapulárét viseltek, a→Szentháromság olvasójához hasonló olvasójuk volt. A rend emlékezetét és szakrális hatását Makkosmária búcsújáró hely őrzi, ahol a hívek a II. vh. idején fogságba esett családtagjaikért könyörögtek. - 8. Ikgr. A ~ ábrázolása (minden más témánál inkább) csak megközelítően, szimbolikus eszközökkel lehetséges, s így is szinte megoldhatatlan feladat a képzőműv. számára, mert egyszerre kell láthatóvá tennie az egységet és a háromságot. Bár kezdetben a teol-ok a félreérthetőség miatt szinte az összes ábrázolástípus ellen tiltakoztak, idővel a ~ is megjelent a műv-ekben, főként a 11-12. sz-tól. - A)Típusai: a) Egyalakos ~-ábrázolás a ravennai S. Michéle in Affricisco-tp. apszismozaikján Krisztus („Én és az Atya egy vagyunk” [Jn 10,30] fölirattal, ami az →arianizmus fölötti győzelemre is utal) és a Van Eyck testvérek genti oltárán az Atyaisten képe (St. Bavo-tp., 1426-32). - b) Három személy mint ~-kép a Ter 18,1-12-re utal: a 3 angyal látogatását Ábrahámnál már Szt Ágoston is a ~ előképeként értelmezte; a képtípus 440: a →Santa Maria Maggiore-bazilikában (430/40 k.) tűnt fel. Or. ikonfestők ebből alakították ki a Trojcának nevezett, 3 angyalt ábrázoló ~-képeiket (Rubljov, Moszkva, Tretyakov képtár, 15. sz. eleje). A Ny-i műv-ben 3 alakos ~-képtípus született a Ter 1,26 („teremtsünk”) ábrázolásából, az→angyali üdvözletből (→Atyaistenfélalakja v. →Isten keze bocsátja ki a fénysugarat, melyen a Szentlélek galambja ereszkedik alá az égből, a gyermek Jézus kis alakja a kereszttel Mária fölött lebeg, v. a galamb hozza magával [Pavia, Certosa, kerengő]) és a →Mária megkoronázása témából; a 10. sz-tól az Atya égből kinyúló keze, a leereszkedő galamb és a megfeszített Krisztus v. a Bárány (Aachen, dómkincstár, feszület, 10. sz.). - c) A →három arc (trikephalosz) mint ~-kép ellen először az 1274. évi lateráni zsin-on, végérvényesen XIV. Benedek p. (ur. 1740-58) rendelkezésével tiltakozott a Tanítóhivatal, de csak az újkorban tűntek el teljesen (Bp., Alkantarai Szt Péter-tp., stallumán ma is látható. - d) A →kegyelem trónusa 12. sz: született ikgr-ját XIV. Benedek p. javasolta (1745) a ~ ábrázolására: trónszéken ül a tiarás Atya, ölében a keresztrefeszített Fiú, fölöttük galamb képében a Szentlélek. E típus →Szentháromság-oszlopokon is gyakori. - d) Az óker. bizánci és K-i egyházműv-ben gyakori szimbólum volt az etimászia, Isten trónusa, melyen az evang-os kv., a kereszt, a Bárány és a galamb van. - e)Mivel a ~ szimbólumai elsősorban a hármasszámhoz kötöttek, misztériumának ábrázolására azok a geometriai hatású alkotások a legalkalmasabbnak, melyeket az eggyé váló három formaeleme határoz meg. A→háromszög önmagában is ~szimbólum. Többnyire azonban sugárzó Napot, az istenség archaikus jelképét keretezi, v. szemet fog közre, amely a mindeneket látó, megítélő, mégis gondviselő ~ egy Istenre emlékeztet (→Isten szeme). Ezen kívül ábrázolták a háromszöget Isten kezével v. nevével, a →tetragrammal, a Szentlélek galambjával; felhő- és sugárkoszorúba foglaltan a barokk oltárok koronája. A háromszög a →körrel együtt az isteni kozmikus harmónia jele. A 14. sz: Suso Henrik hatására lett a 3 koncentrikus v. egymásba kapcsolódó kör a ~ jelképe. Attrib-szerűen is megjelenik a ~ pl. Leander pp- (harcolt az ariánusok ellen) v. Mathai Szt János-képeken. - B) Mo-on. Alig van barokk tp-unk, amelynek homlokzatán, szószékén, oltárain a sugárzó nappal ábrázolt háromszög-szimbólum ne fordulna elő. Az egri minorita tp. előzékein a fadomborművek háromszögbe vésett szemet, ill. kagylót ábrázolnak (utóbbi Szt Ágoston legendájára utal: a tenger partján sétáló és a ~ titkán töprengő Ágoston előtt megjelent egy gyermek, aki egy kagylóval akarta a tenger vizét kimerni, ezzel figyelmeztetve a pp-öt az emberi megoldás reménytelenségére). Agyőri apátúrház (múz.) barokk épületének homlokzatáról a restaurálás során 1951: meggondolatlanul leverték a háromságszimbólumot és a felírást. Ilyen látható a szeged-felsővárosi tp. homlokzatán is. A háromszögbe foglalt sugárzó nap szakrális szimbóluma oltalmazó céllal került a házak homlokzatára, kapubejáratokra, s több vidéken egészen elnépiesedett, népműv. motívummá vált. A 19. sz: a fenyőfaintarziás díszítések nemcsak a kisebb utcaajtókon, kemencék előte néven emlegetett nyílászáró lapján, vízimalmokon is jelentkeztek. A díszítést szerényebb formában ismerik a szomszédos kat. népek: szl-ok, csehek, osztrákok is. - A geometrikus elv jellemzi a kk. néhány játékos jellegű szimbólumát is: a 3 halból, 3 körbefutó nyúlból v. emberből képzett háromszög; 3 oroszlán v. sas egy fejjel. Ha a 3 nyúl küllőszerűen helyezkedik el, fülük háromszögben ér össze, de önmagukban nézve mind a háromnak megvan mindkét füle (gyulafehérvári szegyh., lőcsei Jakab-tp. kk. kőfaragásain láthatók). A motívum barokk utóéletében eljutott a fazekasság formavilágába is, a Népr. Múz. 1700 k. készült, ismeretlen lelőhelyről származó korsaján és az egri múz. hasonló korú tálacskáját is díszíti. Egyik baranyai népi kerámiánkat forgóban elhelyezett 3 hal ékesíti. Az ábrázolásnak svájci megfelelői is vannak. Egy kolozsvári reneszánsz kapuzat (1571) kőkeretbe foglalt emblémáját 3 küllősen elhelyezett emberi alak tölti ki: egyik alak bal kézzel a mögötte lévőnek középpontba helyezett bal bokáját, jobb kézzel pedig az előtte lévőnek körkeret mentén fekvő jobb lábafejét fogja. Három küllősen elhelyezett falevél látható a soproni ferences ktor kápt-termének boltazati zárókövén (1400 k.); párhuzamul egy 19. sz. püspökbogádi paraszttálon. A kk. esztergomi kir. palotának egyik zárókövén és a felsőörsi prépsági tp. timpanonjának román domborművén föltűnő, tengerből kinövő, 3 feltartott ujj vsz. szintén ~ jelkép. - Veleméren a ~ot 3 koncentrikus kör jelképezi. A kk-ban a ~ot ábrázolták 1 palástban 3 egymás mellett ülő emberalakkal is (lőcsei minorita, továbbá Szt Jakab-tp. 14. sz. freskói). Az Atya kezében néha a világot jelképező alma, a Fiúéban kereszt, a Szentlélekében galamb. - Zsegra, Gömörrákos és Muraszombat kk. freskóin a ~ 3 összenőtt fejű, ill. arcú, egytestű alakban jelenik meg. A kegyelem oltára-típus szoborcsoportként szerepel a pozsonyi Szt Márton-szegyh. ÉK-i kapujának ívmezején (14. sz. eleje),Podolin, Deáki, Nagytótlak freskóin, a lőcsei Szt Jakab-tp. predellaképén (15. sz.), a nagyőri Mária-oltáron (15. sz.) és a Kálmáncsehi-kódex egy iniciáléján. - Az angyali üdvözlet mint ~-ábrázolás szép példái Székelyzsombor (1540), Almakerék ésGecelfalva képei: Almakerék tp-ának (1400 k.) kettős freskója egyik része az Angyali üdvözlet, a másik részen az Atya ölében a Fiú, kisgyermek alakjában, jobbjukon Gábor, aki a Szentlelket kijelenti;Gecelfalva freskóján Mária felé száll a Szentlélek galambja, az Atya pedig a Kisdedet nyújtja feléje. A rozsnyai szegyh. Mettertia-képén (1517) a Kisded fölött a Szentlélek galambja, a felhők között az Atya. - Alig van a 18. sz: épült tp-unk, amelyben a ~ oltárképével, freskójával, más tit-ú oltárormára helyezett ábrázolásával ne találkoznánk. Fontosabbak: Aszár, Bakonykoppány, Besztercebánya, Buda (Szt Anna-tp., 1772),Galambok (1801), Gyöngyös(Erzsébet-tp.), Jászdózsa, Kenyeri (1779), Komárom, Kopócsapáti, Lenti, Mosonszentmiklós, Nagyvárad (szegyh.), Nógrád, Nova, Nyitra, Őrszentmiklós, Páka, Páli, Peremarton, Pozsony (Grassalkovich-palota kpnája, Maulbertsch), Ruszt, Sitke (1774, Dorffmeister), Sümeg (1757, Maulbertsch),Székesfehérvár (jezsuita tp.), Szilsárkány, Tápióbicske, Türje (1761, Dorffmeister), Vác(szegyh., 1770, Maulbertsch), Vértessomló, Zalaegerszeg, Zics, Zirc (1744). - Falusi ~-szobrainkat ált. tp-kertben állították, előttük (a 20. sz. közepéig) köztéri ájtatosságok is voltak: imádkoztak, énekeltek a ~ dicsőségére. Egyikük-másikuk az alig ismert hazai parasztbarokknak valóságos remeklése: Detk (1719), Jászdózsa (1885), Lövő(1908),Szőreg, Búcsúszentlászló (1942), Zalaszentmihály (1868), Gyöngyöstarján (1914),Tápiósáp, Drégelypalánk (1762). G.F.-**

Kirschbaum I:525. - LThK III:543, 562. - Lipffert 1976:140. - Sachs 1980:101. - Onasch1981:87. - Bálint I:392. - KML 1986:286. - KEK 232-267.

 

forrás: Magyar Katolikus Lexikon

Vatican
The Holy See

www.vatican.va

HIVATKOZÁSOK
BESZÁMOLÓK
NAPTÁR

Fejlesztési tervbemutató a 275 éves bodajki kegytemplomban

Nagyszabású fejlesztés indul el 500 milliós kormánytámogatással, a bodajki Segítő Szűz Mária kegytemplomban és környékén. A beruházást a látogatók 21. századi szintű kiszolgálásának igénye indokolta, hogy ezzel is segítsék a zarándokok lelki megújulását.

Beszámoló és képgaléria

PlebaniaAblak_logo_white_400px.png

A bodajki Kegyhely fejlesztése

Megújul a bodajki Segítő Szűz Mária-kegyhely

Az ezeréves kegyhely múltjához méltó felújítási és átalakítási munkálatokról Mórocz Tamás, plébános tartott részletes beszámolót

sirhelykereso.png

Copyright © 2019 Bodajk 

Segítő Szűz Mária Plébánia

  • Facebook - White Circle
  • YouTube - White Circle

Cím:

8053 Bodajk, Szent István tér 1.

Telefon:

Tel: (22) 410-039