EUCHARISZTIA

Dogmatörténetileg meg kell jegyezni, hogy a K-i atyák elsősorban arra a kegyelmi gazdagságra mutattak rá, amelyet János evang-ából kiolvastak. Az ~ tanát azonban csak a fennmaradt katekézisekben és homíliákban érintik. Ennél fontosabb azonban a lit., amely egészen rámutat az Egyh. euch. berendezkedésére. Az ~ nem más, mint Krisztus személyének testi valóságban való megjelenítése, amit maga a megdicsőült Krisztus visz végbe, s amelyhez hozzá van kötve a megváltás misztériuma. A megemlékezés azért valóságos, mert az euch. test azonos Krisztus tört. testével, s benne van megváltói tette is. A K-i atyák képnek, szimbólumnak is nevezik az ~t, de a platoni fil. értelmében, ahol a kép mindig tartalmazza az eredeti valóságot. Az áldozati jelleg hangoztatásánál már használják a "relatív áldozat" megjelölést, mert tudatában vannak, hogy a mise nem külön áldozat, hanem a Kálvária egyetlen áldozatának megjelenítése. A valóságos jelenlétet úgy magyarázzák, hogy az ~ mintegy meghosszabbítása a megtestesülésnek (Szt Jusztinosz, Szt Ireneus, Alexandriai Kelemen). Az 5. sz-tól kezdve utalnak a kenyér és a bor átváltozására is. Az alexandriai isk. az ~ éltető erejét főleg abból vezette le, hogy a kenyér és a bor a Logosznak, az Igének a teste és vére, s a keresztáldozatra való utalás náluk háttérben marad. Az antiochiai isk. tanítása viszont közelebb áll a lit-hoz, amely az ~t elsősorban a keresztáldozathoz kapcsolja. Ny-on Tertullianus a valóságos jelenlétet emeli ki, Szt Ciprián pedig az áldozati jelleget. A két szín, a kenyér és a bor a test és a vér szétválasztását, tehát a halált, a föláldozást jelképezi. Szt Ambrus a kenyérrel és a borral kapcsolatban használja az átváltozás kifejezést, Szt Ágoston pedig megkülönbözteti a külső jelet és a szentségi tartalmat. Az ~ mind Jézus tört. testének, mind a misztikus testnek a jele. A kk. teol-ban a valóságos jelenlét a fő probléma, s a hívők figyelme egyre inkább a színek alatt jelen levő teljes Krisztusra irányult. Az első igazi teol. tárgyalás a 9. sz-ból Pascasiustól származik, s ő is vallja az ~ és Jézus tört. testének azonosságát. Ezzel szemben a 11. sz: Tours-i →Berengár tagadta az azonosságot és csak valamilyen szellemi szimbolizmust látott az ~ban. Az átváltozás tana helyett azt állította, hogy az ~ csak a mennyei Krisztussal fennálló egység jele. 1079: a róm. zsin. elítélte tanítását, s megerősítette az átváltozás tanát és a tört. testtel való azonosságot. Aversai →Guitmund vezette be a kifejezésmódot, hogy a kenyér és a bor lényege átváltozik Krisztus testének és vérének lényegévé. Ezt a transsubstantiatio (→átlényegülés) fogalmat a IV. lateráni zsin. is magáévá tette (DS 802). A 12. sz. teol-ok bevezették a materia-forma fogalmat, és a szentség formai elemét az utolsó vacsora szavaiban jelölték meg. Kialakult az a kifejezésmód is, hogy a szavak erejében a kenyér átváltozik Krisztus testévé, de Krisztus egysége miatt (per concomitantiam) jelen van benne vére és istensége is. Így a 2 szín jelképezi Jézus feláldozását, a test és a vér szétválasztását, de ugyanakkor megmarad oszthatatlan egysége is. A trienti zsin. ilyen értelmű határozatokat hozott a reformátorokkal szemben (DS 1651, 1653). Ezért az egy szín alatti vétel is teljes áldozást jelent. Az áldozati jelleg teol. értelmezésére a legelfogadottabb vélemény az, hogy az ~ mint szentségi jelkép jeleníti meg Krisztust a maga egyszeri áldozati cselekményében. Ezt vallja XII. Pius Mediator Dei enc-ja is. - A protestáns egyházak fölfogásában Isten szava az egyetlen kegyelmi eszköz, amelyben megkapjuk a bűnök bocsánatának ígéretét, s ez egyúttal az evang. lényege; mellette a szentségek jelentősége háttérbe szorul. Az ~ értelmezésében közöttük is vannak eltérések, de abban megegyeznek, hogy elutasítják annak áldozati jellegét, mert az szerintük ellentmondana Krisztus egyetlen áldozatának. Ugyancsak kétségbe vonják az átlényegülés tanát, amely a szentségnek a benső tárgyi kegyelemközlő hatását biztosítja. Luther vallja Krisztus valóságos jelenlétét az ~ban, legalábbis a vétel pillanatában, de a kenyérrel és a borral együtt, azaz nem átlényegülés szerint. Zwingliszámára az ~ csak emlékeztető jel arra, hogy Krisztus feláldozta magát értünk. Kálvin középutat keresett Luther és Zwingli között, ezért megtartotta a test és a vér vételére vonatkozó reális kifejezésformát, de elvetette Krisztus lényegi jelenlétét a színek alatt, mert az ilyen megjelenés ellene mondana az égi test dicsőségének; mivel az egy Krisztus nem lehet mindenütt jelen, azért a lelki kapcsolat a Szentlélek által alakul ki vele. A szentség tehát úgy hat, mintha Krisztus valóban jelen lenne, a szentségi színek csak jelképek, az egész úrvacsora csak a Krisztussal való egyesülés jelszerű alakja. - A katolikus teológia igyekszik az ~ról szóló tanítást is rendszerbe foglalni és tartalmi gazdagságát lehetőleg egy átfogó vezérgondolatból levezetni. Korábban külön tárgyalták a valóságos jelenlétet, a szentségi és az áldozati jelleget. De a jelenlét és az áldozati jelleg csak a szentségi jelből érthető. Az Egyh. hite itt is a lit-ban fejeződött ki, azért legjobb azt alapul venni. Az igazi összefüggéseket akkor látjuk, ha rámutatunk a mise áldozati jellegére, amennyiben megjeleníti Krisztus üdvszerző művét, s ebből következik a valóságos jelenlét. De az egész cselekmény az áldozásra, a Krisztussal való egyesülésre mutat. Az ~ tehát a lit-ban és az Egyh. tekintélyi kijelentéseiben úgy jelentkezik, mint Krisztus egész valóságának szentségi megjelenítése abból a célból, hogy a hívő a szt lakomában annak részese legyen, s egyszerre találkozzék Jézussal és a megváltás művével. Ezért mondja a trienti zsin., hogy az ~ban Krisztus igazán, valósággal és lényeg szerint van jelen (DS 1651). A misében és a kereszten ugyanaz az áldozati tárgy és a bemutató - aki itt a pap által cselekszik -, csak a bemutatás módja más: a keresztáldozat itt vértelenül, szentségi módon jelenik meg. Az áldozati tett egysége is bele van foglalva a bemutató és az adomány azonosságába. Krisztus jelenlétét nem szabad úgy elgondolni, mintha ő minden misében új elhatározással jelenne meg. Ha ő a mennyben ilyen új formális fölajánlást tenne, az már új áldozat volna, ez viszont ellentmond a keresztáldozat egyszeri és fölülmúlhatatlan voltának. Az átváltoztató pap szavára hatékony megemlékezés, anamnézis megy végbe. A szentségi színek alatt jelenvalóvá válik a föláldozott és megdicsőült Krisztus, s az ő egyszeri áldozata ilyen módon válik az Egyh. áldozatává. A mise tehát annyiban áldozat, amennyiben képe, megjelenítése a keresztáldozatnak, ezért relatív áldozatnak mondjuk. Nem magában áll, hanem a keresztáldozatot teszi jelenvalóvá. De meg kell jegyezni, hogy Jézus kereszthalálának nem minden megjelenítése áldozat. Pl. a keresztség is annak képe, de nem áldozati képe.

Vatican
The Holy See

www.vatican.va

HIVATKOZÁSOK
BESZÁMOLÓK
NAPTÁR

Fejlesztési tervbemutató a 275 éves bodajki kegytemplomban

Nagyszabású fejlesztés indul el 500 milliós kormánytámogatással, a bodajki Segítő Szűz Mária kegytemplomban és környékén. A beruházást a látogatók 21. századi szintű kiszolgálásának igénye indokolta, hogy ezzel is segítsék a zarándokok lelki megújulását.

Beszámoló és képgaléria

PlebaniaAblak_logo_white_400px.png

A bodajki Kegyhely fejlesztése

Megújul a bodajki Segítő Szűz Mária-kegyhely

Az ezeréves kegyhely múltjához méltó felújítási és átalakítási munkálatokról Mórocz Tamás, plébános tartott részletes beszámolót

sirhelykereso.png

Copyright © 2019 Bodajk 

Segítő Szűz Mária Plébánia

  • Facebook - White Circle
  • YouTube - White Circle

Cím:

8053 Bodajk, Szent István tér 1.

Telefon:

Tel: (22) 410-039