EUCHARISZTIA

(a gör. eu és kharisz szavakból): hálaadás. Tág értelemben →mise, szoros értelemben az →Oltáriszentség. - 1. A szó jelentése. Már az 1. sz. végétől az Oltáriszentség jelzésére használták (Didakhé 9, Antiochiai Szt Ignác: Levél a szmürnaiakhoz 7,9; Uő: Levél az efezusiakhoz 13,1) az →utolsó vacsora szavai alapján: 'Kezébe vette a kenyeret, hálát adott (gör. euchariszteszasz)...'  Más bibliai elnevezés a kenyértörés (ApCsel 2,42), és az Úr vacsorája (1Kor 11,20). Az ~ elnevezés bizonyára a benne levő kharisz, 'kegyelem, kegyelmi adomány' fogalom miatt lett általánosabb, hiszen az Egyh. úgy élte meg az utolsó vacsora titkát, mint Jézus szeretetének ajándékát. Teljes értelemben az ~ Jézus áldozati teste és vére a kenyér és a bor színe alatt, ahogy ő ebben a jelképben az utolsó vacsorán keresztáldozatát elővételezte és mint örök emlékezetét az Egyh-ra hagyta. Ezt az emlékezetet az Egyh. a legelső idők óta ünnepelte, s annak legrégibb írásos szövegét a Lk 22,19; 1Kor 11,23; Mk 14,22 ésMt 26,26 őrizte meg. A szöveg értelmezésénél meg kell jegyezni, hogy a gör. szóma, 'test' szó arám megfelelője, a beserah a személy, az én valóságát fejezi ki. Vagyis Jézus úgy beszél, mint Jahve szolgája (Iz 53,4-12), aki föláldozza magát. Vérével kapcsolatos az az új szövetség, melyet Isten a próf-kon keresztül megígért. A vér kiöntése is utalás az áldozatra. A kenyér és a bor fölött mondott szavak tehát Jézust úgy jelenítik meg, mint Jahve szolgáját, aki vállalja az erőszakos halált és ezáltal létrehozza az új szöv-et. - Az egyenes állítás: a kenyér az én testem, a bor az én vérem kizárja a jelképes értelmezést. Jézus szava csak akkor igaz, ha a kenyérben és a borban olyan termfölötti változás megy végbe, hogy az valóban az ő áldozati testének és vérének mondható. Ebből következik Jézus valóságos jelenléte a kenyér és a bor színe alatt. Uakkor a szavak értelme szerint mint áldozat van jelen, vagyis a megváltás misztériumával együtt. A rendelkezés, hogy ezt tegyék az ő emlékezetére, fölhatalmazza a tanítványokat, hogy megemlékező tettüknek olyan ereje és érvénye legyen, mint az övének volt, vagyis hogy a kenyeret és a bort hálaadás keretében az ő jelenlétének és megváltó művének kifejezőjévé tegyék. Maga a megemlékezés ósz-i fogalom: a jelképben benne van az eredeti üdvtört. esemény. Ha Jézus azt parancsolja, hogy ezt tegyék az ő emlékezetére, abban nemcsak az utolsó vacsora formai elemei vannak benne, hanem maga a kegyelmi tartalom: az ő áldozati teste és vére. Ezért az Egyh. liturgikus ténykedése nem sokszorozza meg Jézus személyét és megváltói művét, hanem megjeleníti, itt és most jelenvalóvá teszi. Vagyis az emlékezeti jelleg minden hálaadó ünnepet, minden misét tartalmi egységbe fog össze Jézus utolsó vacsorájával, ill. keresztáldozatával. Így az Egyh-ban megtartott hálaadó cselekmények bármennyire is távol vannak egymástól térben és időben, mégis egy valóságot fejeznek ki és egy tört. eseményt jelenítenek meg. Ezzel az Egyh. egyetemességét, katolicitását tükrözik. Az Egyh. mindig azt képviseli és közvetíti, amit Jézus mint megváltó adott az emberiségnek. Pál ap. szerint az ~ Jézus testében és vérében való részesedés, ill. a vele való közösség (→koinónia) megvalósulása, s ez is a reális jelenlét bizonyítéka. Vagyis az Egyh. euch. eledele azonos azzal, amit Jézus az utolsó vacsorán tanítványainak nyújtott (1Kor 11,26), s ugyanakkor azonos a kereszten föláldozott testével és vérével, hiszen az Egyh. az ~ban "az Úr halálát hirdeti, amíg el nem jön". Ugyanakkor azonos a feltámadt és megdicsőült Krisztus testével is, azért foglalhatja össze pneumatikus módon egy kenyérbe, egy testbe azokat, akik magukhoz veszik (1Kor 10,17). Ezért az a magyarázat, amit pl. Albert Schweitzer képviselt, hogy a test szó itt a misztikus testet jelentené, mindenképpen téves. Az ap-ok úgy értelmezték Jézus szavait, hogy a kenyér és a bor színe alatt valóságos testét és vérét adja áldozatul. Vagyis a kenyér és a bor nem más, mint a megfeszített és feltámadt Jézus testének és vérének szentségi megjelenési formája. A páli értelemben vett valóságos jelenlét nem a szentség eltárgyiasítása akar lenni, hanem Jézus felénk irányuló tettét jelzi, amely az ő lényegi jelenlétéből folyik. - A szinoptikusok szövege is föltételezi az ap. Egyh. liturgikus gyakorlatát. A kehely fölött elmondott szavakban visszacseng a Kiv 24,8, ahol Mózes az áldozati állat vérét a szöv. vérének mondja, és meghinti vele a népet. A Zsid 9,18 ki is fejezi az ap. Egyh. meggyőződését, hogy áldozati vér nélkül nincs bűnbocsánat és nincs szövetségkötés. De benne van a Jahve szolgájára való emlékezés is, hiszen a test és a vér egymás mellé állításában nem a szarx-haima, 'hús és vér' kapcsolatot használja, hanem a szarx-szoma kapcsolatot. A szoma pedig a fogható valóságban megjelenő személyt jelentette. Jn nem írja le az ~ rendelését, hanem csak megígéréséről beszél (6,26-63), de szavaiban már benne van az Egyh. hitbeli értelmezése. Ő itt a testet szarxnak mondja, mint amikor arról ír, hogy az Ige testté lett. De egész valóságát érti rajta, mert a "testemet enni" ugyanaz, mint "engem enni" (Jn 6,57); utalt Jézus mennybemenetelére is (Jn 6,62), tehát jelzi, hogy az ~ban megdicsőült teste van jelen, amely már átvette a "lélek és élet" sajátságait (Jn 6,63), tehát általa és benne már a Szentlélek működik. Az ~ban tehát ott van az üdvösség egész eseményének a megjelenítése: a megtestesülés, a kereszthalál, a feltámadás és a Szentlélek elküldése. - Az egyh. tanítóhiv. a tört. folyamán ilyen kijelentéseket tett az ~val kapcsolatban: valódi értelemben vett szentség, amelyet Krisztus rendelt (DS 718, 1601, 1866), jelen van benne Krisztus valóságos teste és vére (DS 700, 782, 1651, 1658, 1866), mindkét szín alatt, sőt minden részében jelen van egész Krisztus (DS 1198, 1320, 1639, 1612, 2535, 3231), Krisztus nemcsak a vétel pillanatában van jelen, hanem azon kívül is (DS 1639, 1654). A szentség anyagaa búzából készült kenyér és a szőlőből készült bor (DS 1320). A szentség akkor jön létre, amikor a fölszentelt pap az átváltoztatás szavait kimondja a misében (uo.), akkor a kenyér és a bor lényege átváltozik Krisztus testévé, ill. vérévé (DS 700, 1320, 1642, 2535), de a külső színek megmaradnak (DS 1652). A mise valóságos áldozat (DS 793, 834, 1739, 1866, 2535), amit Krisztus rendelt (DS 1752, 1764). Áldozat, mert megjeleníti Krisztus keresztáldozatát (DS 1739); az igazi főpap maga Krisztus, és egyben Ő az áldozat (DS 802, 1743), de a feláldozás vértelenül megy végbe (DS 1743), a mise nemcsak dicsőítő és hálaadó, hanem engesztelő áldozat is, élőkért és holtakért (DS 1743, 1866, 2535). -

Vatican
The Holy See

www.vatican.va

HIVATKOZÁSOK
BESZÁMOLÓK
NAPTÁR

Fejlesztési tervbemutató a 275 éves bodajki kegytemplomban

Nagyszabású fejlesztés indul el 500 milliós kormánytámogatással, a bodajki Segítő Szűz Mária kegytemplomban és környékén. A beruházást a látogatók 21. századi szintű kiszolgálásának igénye indokolta, hogy ezzel is segítsék a zarándokok lelki megújulását.

Beszámoló és képgaléria

PlebaniaAblak_logo_white_400px.png

A bodajki Kegyhely fejlesztése

Megújul a bodajki Segítő Szűz Mária-kegyhely

Az ezeréves kegyhely múltjához méltó felújítási és átalakítási munkálatokról Mórocz Tamás, plébános tartott részletes beszámolót

sirhelykereso.png

Copyright © 2019 Bodajk 

Segítő Szűz Mária Plébánia

  • Facebook - White Circle
  • YouTube - White Circle

Cím:

8053 Bodajk, Szent István tér 1.

Telefon:

Tel: (22) 410-039