Bodajki Mindenkor Segítő Szűz Mária-kegyhely
— történetünk és látnivalóink —
A helyi hagyomány szerint államalapító királyunk, Szent István által is már látogatott bodajki kegyhely újkori felvirágoztatása a településen 1695-ben megjelenő kapucinus szerzeteseknek köszönhető. A koldulórendi barátok vélhetően a középkori alapokra kápolnát építettek, amelybe a környékbeli falvakba betelepített német ajkú lakosság körében nagy tiszteletnek örvendő Segítő Szűz Mária kegyképét helyezték el.
A hely a felszentelésétől kezdve vonzotta a zarándokokat, akik fogadására 1728 és 1742 között felépült a ma is látható barokk templom. A templomhoz szervesen kapcsolódó plébániaépület 1755-ben épült kapucinus rendházként. A kolostor kertjéből leválasztott zarándokudvart, benne a hűs vizű forrással, valamint a szomszédos Kálvária-hegyre vezető keresztutat szintén a 18. század közepén alakították ki. Mindezek jelentős szereppel bírtak a zarándokok számának folyamatos gyarapodásában.
Miután II. József király a szerzetesrendek jó részének működését betiltotta, 1788-ban a kapucinusok Bodajkot is elhagyták, a plébániát pedig a székesfehérvári egyházmegye vette át. A kegyhely töretlen népszerűsége miatt a zarándokudvart 1939 és 1942 között átépítették, bővítették. Az elmúlt évtizedben az épületek és környékük egészét átfogó fejlesztések történtek, amelyek nyomán kegytemplomunk ismét méltóvá vált, hogy elfoglalja helyét az ország legjelentősebb zarándokhelyei között.
Az épületegyüttesben a Vértesi esperesi kerület I. lelkipásztori körzetének központjaként működő Bodajki Plébánia Hivatal mellett helyet kapott még a kegyhely történetét bemutató állandó kiállítás is, a templom hajdani kriptájához kapcsolódóan pedig egy urnatemető. A plébániaudvaron található egykori gazdasági épületben a Bodajki Helytörténeti Egyesület által működtetett Élet-Kép-Tár kiállítótér tekinthető meg. A kegyhelyhez tartozik még a korábbi templomkert déli végébe 1930-ban épített katolikus iskola épületében kialakított Szent Imre Zarándokház.
